Ki voltál?
Tudni kell, hogy amikor böngészek a neten, blogot írok vagy videókat, sorozatot nézek, akkor a férjem laptopját használom, saját híján. Történt a minap, hogy keresgéltem a gépen valamit, amikor a programok között előjött a Windows MSN program ikonja. Régi szép idők.. Imádtam ezen a felületen tartani az akkori barátaimmal a kapcsolatot és amikor elváltam valakitől egy-egy személyes találkozás alkalmával, akkor utánakiabálni: "Azért majd ha hazaérsz, leszel MSN-en?". Hozzátenném, ha megismertünk valakit, akkor kardinális kérdés is volt a "Van MSN-ed"?
Ennek kapcsán jutott eszembe egy réges-régi emlék, történet. Mit sem törődve az internet akkori veszélyeivel, annak idején emlékszem, hogy az MSN-hez használt e-mailcímet meg lehetett osztani nyilvánosan, hogy boldog-boldogtalan (külföldiek is!) láthassa és fel tudjon téged venni a címlistájára, függetlenül attól, hogy épp az volt ennek a csevegőprogramnak a lényege, hogy csak az tud felvenni, akinek privát megadod a címed. Vett fel akkoriban jó pár török srác, utólag belegondolva, el sem tudom képzelni, hogyan kommunikáltam velük. Azt hiszem nem is voltak bimbózó kapcsolatok belőle 😃 Lényeg, a lényeg, hogy talán ennek köszönhetően, talán más egyéb véletlenek játszhattak össze, de évekkel ezelőtt egy nyári napon üldögéltem a teraszon, és beszélgettem az ismerősökkel MSN-en, mikor a címlistámon megláttam egy ismeretlen magyar férfinevet. Nem tudtam, hogy ki az, azt sem, hogy került oda. Rövid töprengés után, írtam neki és megkérdeztem, hogy ismerjük-e egymást. Kiderült, hogy nem és ő sem érti, hogy kerültem fel a partnerei közé. Mindenesetre, azt vettük észre, hogy a beszélgetés perceiből, órák, napok, hónapok és évek lesznek. Nagyon jól kijöttünk, mindig öröm volt beszélgetni vele. Már nem emlékszem, hogy akkor, amikor elkezdtünk beszélgetni volt-e párkapcsolatom, de talán nem. Mert arra emlékszem, hogy kezdett nagyon szimpatikussá válni és szomorú lettem, amikor kiderült, hogy ő szerelmes másba, mondjuk reménytelenül, de hát akkor is. Nem akartam belerondítani. De továbbra is beszélgettünk, általában az ő kezdeményezésére. Szépen lassan bevallott nekem valamit, amire a mai napig emlékszem, mert óriási hatással volt rám. Szó szerint biztosan nem fogom tudni felidézni amit akkor mondott, de a lényege az volt, hogy nagyon megkedvelt. És én is egyre jobban. Sosem jött össze a találkozás, eléggé furcsa volt. Azt hittem és a mai napig azt is gondolom, hogy ő nem is létezik, csak valami kitaláció. Szóval kamu személyiség, a képeken sem ő volt valójában. De örökké motoszkál az agyamban. Mert mindezt leszámítva irtó sokat köszönhetik neki. Az akkor darabjaira esett önbizalmamat szépen feltornázta.
Szeretett eltűnni és hetekig, hónapokig nem jelentkezni. Állítólag beteg volt, kórházba került. Állítólag kiment Dániába. Mindig volt valami, de ha megjelent, sosem voltam a korábbi eltűnéseiért mérges.
Ugyanakkor közben nekem lettek kapcsolataim és érdekes módon mindig akkor került újra, amikor boldognak kellett volna lennem mással. Mindig csak összekavart, felkavart, elgondolkodtatott. Persze a találkozás megint csak nem jött össze. Akár csak, mint barátok. Vagy, hogy egyáltalán megtudjam ki ő. Hogy láthassam a titkát.
Elgondolkodtam azon is, hogy ő egy figyelmeztető jelzés volt, hogy mégsem vagyok jó helyen. Lehetett egy jóakaróm is, aki jól ismer. Aki azt akarta, hogy igazán, elsöprően jól legyek. S mióta Danival vagyok nem jelentkezett. Mert megtaláltam a helyem. Nem fog hozzád eljutni, de bárki is vagy, ezt mindenesetre nagyon köszönöm Neked.
Ennek kapcsán jutott eszembe egy réges-régi emlék, történet. Mit sem törődve az internet akkori veszélyeivel, annak idején emlékszem, hogy az MSN-hez használt e-mailcímet meg lehetett osztani nyilvánosan, hogy boldog-boldogtalan (külföldiek is!) láthassa és fel tudjon téged venni a címlistájára, függetlenül attól, hogy épp az volt ennek a csevegőprogramnak a lényege, hogy csak az tud felvenni, akinek privát megadod a címed. Vett fel akkoriban jó pár török srác, utólag belegondolva, el sem tudom képzelni, hogyan kommunikáltam velük. Azt hiszem nem is voltak bimbózó kapcsolatok belőle 😃 Lényeg, a lényeg, hogy talán ennek köszönhetően, talán más egyéb véletlenek játszhattak össze, de évekkel ezelőtt egy nyári napon üldögéltem a teraszon, és beszélgettem az ismerősökkel MSN-en, mikor a címlistámon megláttam egy ismeretlen magyar férfinevet. Nem tudtam, hogy ki az, azt sem, hogy került oda. Rövid töprengés után, írtam neki és megkérdeztem, hogy ismerjük-e egymást. Kiderült, hogy nem és ő sem érti, hogy kerültem fel a partnerei közé. Mindenesetre, azt vettük észre, hogy a beszélgetés perceiből, órák, napok, hónapok és évek lesznek. Nagyon jól kijöttünk, mindig öröm volt beszélgetni vele. Már nem emlékszem, hogy akkor, amikor elkezdtünk beszélgetni volt-e párkapcsolatom, de talán nem. Mert arra emlékszem, hogy kezdett nagyon szimpatikussá válni és szomorú lettem, amikor kiderült, hogy ő szerelmes másba, mondjuk reménytelenül, de hát akkor is. Nem akartam belerondítani. De továbbra is beszélgettünk, általában az ő kezdeményezésére. Szépen lassan bevallott nekem valamit, amire a mai napig emlékszem, mert óriási hatással volt rám. Szó szerint biztosan nem fogom tudni felidézni amit akkor mondott, de a lényege az volt, hogy nagyon megkedvelt. És én is egyre jobban. Sosem jött össze a találkozás, eléggé furcsa volt. Azt hittem és a mai napig azt is gondolom, hogy ő nem is létezik, csak valami kitaláció. Szóval kamu személyiség, a képeken sem ő volt valójában. De örökké motoszkál az agyamban. Mert mindezt leszámítva irtó sokat köszönhetik neki. Az akkor darabjaira esett önbizalmamat szépen feltornázta.
Szeretett eltűnni és hetekig, hónapokig nem jelentkezni. Állítólag beteg volt, kórházba került. Állítólag kiment Dániába. Mindig volt valami, de ha megjelent, sosem voltam a korábbi eltűnéseiért mérges.
Ugyanakkor közben nekem lettek kapcsolataim és érdekes módon mindig akkor került újra, amikor boldognak kellett volna lennem mással. Mindig csak összekavart, felkavart, elgondolkodtatott. Persze a találkozás megint csak nem jött össze. Akár csak, mint barátok. Vagy, hogy egyáltalán megtudjam ki ő. Hogy láthassam a titkát.
Elgondolkodtam azon is, hogy ő egy figyelmeztető jelzés volt, hogy mégsem vagyok jó helyen. Lehetett egy jóakaróm is, aki jól ismer. Aki azt akarta, hogy igazán, elsöprően jól legyek. S mióta Danival vagyok nem jelentkezett. Mert megtaláltam a helyem. Nem fog hozzád eljutni, de bárki is vagy, ezt mindenesetre nagyon köszönöm Neked.
Megjegyzések
Akkor is jót nevettem rajta és most is.
Az ismeretlen ismerős.