Életem

Április végén írtam utoljára. Mennyi minden történt azóta...Túléltünk egy válságos, vírusos időszakot, újrakezdődött az élet, az emberek szépen lassan visszatérnek a munkahelyükre, eljárnak éttermekbe, találkoznak a barátaikkal - egyszóval visszatérnek a korábbi ritmusukhoz. Úgy vettem észre, hogy óvatosabbak és még egy kicsit bátortalanok az emberek, de talán ez nem is akkora gond, ha a szemléletünk is változott vele párhuzamosan. Megfontoltabbak, óvók és vigyázóak lettünk. Most már van tapasztalat, és ha ne adj' Isten újabb hasonló helyzet állna elő, van hova nyúlnunk. A legtöbb ember azért esett kétségbe és érezte magát meglőve, mert ezen helyzethez hasonlót nem élt át, nem volt tapasztalata, nem talált fogódzót. Én nagyon örültem a hirtelen jött bezártságnak, pozitívan éltem meg, jó volt itthon tölteni a férjemmel sok-sok időt, új dolgokba belevágni, de ez talán a korábbi bejegyzéseimből kitűnt. Az egyetlen negatív hatása az volt, hogy egy korábbra ütemezett tervemet keresz