Bejegyzések

Kesze-kusza gondolatok

-
Egy éve írtam utoljára.  Közel sem emlékszem minden apró részletre, ami ebben az egy évben történt. Talán előveszem a mobilomat és végigpörgetem a képeim, az emlékek felidézése végett.   Tavaly ilyenkor még talán sokkal jobban tombolt a koronavírus, Dani születésnapját így csak online tudtuk megülni, de kellemesen, jó hangulatban történt. A közelgő Húsvét okán felidéztem a tavalyi emlékeket, látom a sok finomságról készült képeket, és megint csak arra a megállapításra jutottam, hogy idén sem lesz kevesebb finomság és ugyanúgy lakomát fogunk csapni 2 személyre, ahogy eddig is megszokott volt. Mert ami a családból fakad, az kitörölhetetlen. Édesanyám mindig egy hadseregre főz, legyen szó egy hétköznapi ebédről vagy egy születésnapról, vendégségről, és úgy gondolom, hogy az ember azt „másolja”, amit otthon lát. Képtelen vagyok keveset főzni. Mondtam is Daninak, ha maradék lesz, azt majd felajánljuk a jobbnál-jobb erre szakosodó csoportokban, ahol akár Zuglóban is felajánlhatod a megmara
Megjegyzés küldése
További információk

Születésnap, tervek, álmok, megvalósulások

-
 Mindig vallom, hogy a pozitív gondolkodás, szemlélet meghozza a gyümölcsét. Így volt ez lassan három héttel ezelőtt is, amikor hétfő reggel úgy keltem fel, hogy az a hét csakis jó lehet, jó élmények, történések, hatások érnek majd.  Február 17-én, szerdán 32 éves lettem, és a kollégáim körében terjed a szokás, hogy születésnapunk napján márpedig nem dolgozunk. Idén én is követtem a trendet, szabadságot vettem ki aznapra, és milyen jól tettem.  Aznap már viszonylag hamar kipattantam az ágyból, hogy minél tovább ünnepelhessem magam. Egy finom reggelit követően sétálni indultam a környéken. Úgy éreztem magam, mintha egy nyaralóövezet kellős közepére csöppentem volna, ugyanis a velem együtt sétálók többször is szembejöttek, meglepően élénk volt a (séta)forgalom. A mozgás közben szemrevételeztem a házakat, inspirációt gyűjtöttem, elintéztem egy gyógyszertári látogatást és az egyik zebránál megbolondult lámpaprogramhoz igyekeztem igazodni - szóval csak a szokásos, mert velem mindig történik
1 megjegyzés
További információk

2021

-
Kép
  Habár január már eléggé a végét járja, én még mindig a múlt év történésein töprengek. Valószínű azért, mert minden év végén számot vetek, átgondolom az adott év eseményeit és előrevetítem a lehetséges „jövőt”. Idén ez egy kicsit háttérbe szorult, nehezen engedtem el a 2020-as évet. Furcsának tűnhet, mert a maga nehézségeivel, küzdelmeivel együtt én mégis szerettem. Azt kell, hogy mondjam, hogy –bár sokak biztosan nem értenek egyet velem-, számomra mégis abszolút pozitív volt az év. Akárhogyan is nézem, leszámítva a pár negatív történést, sokkal több pozitívval zártam, rengeteg tanítást kaptam. A január még biztatóan kezdődött, reméltük, hogy egy boldog, nehézségektől mentes újév vár ránk. Készülődtem a márciusra ütemezett műtétemre, februárban még nagy társaságban élveztük a születésnapomat és a farsang minden örömét, majd ezeket a nagyobb társas élvezeteket felülírta a COVID. A márciust már otthon, home-officeban töltöttük, egészen nyár elejéig nem kerültem a munkahelyem köz
Megjegyzés küldése
További információk

Pihenés, Frédi&Béni kuckó, azaz a Mecsek felfedezése

-
Kép
Igen, igen, megint régóta nem írtam. Az elmúlt időszak az önmagamra való figyelésről, felkészülésről és regenerálódásról szólt. Elkezdődött egy nagy utazás, egy életmódváltás műtéttel párosítva, és bevallom, hogy sok időmet vette el az, hogy a sebeimet nyaldossam és beálljon a napi rutin, tisztában legyek a képességeimmel, hogy mikor mit és hogyan tudok enni és inni. Több, mint 2 hónap telt el a beavatkozás óta, de jobban érzem magam mint valaha, és ezen helyzetet kihasználva újra sokfelé megyünk az országon belül, ahogyan a jelenlegi lehetőségek adják.  Különösképp az augusztus 20-ai hosszú hétvégét megelőző napokról mesélek egy kicsit, mert egészen felejthetetlen és kivételes élményben volt részünk. A Pécstől nem messze található Bükkösdre esett a választásunk, azon belül is a Mókus-völgyre, mely a község távolabbi részén, az erdő közepén található. Mesebeli, vendégszerető és marasztaló, igazán nyugalmas hely.  A szálláson 3 különböző stílusú lakrész található, melyek közül az egyik
1 megjegyzés
További információk

A célegyenes előtti kanyarban

-
Április végén írtam utoljára. Mennyi minden történt azóta...Túléltünk egy válságos, vírusos időszakot, újrakezdődött az élet, az emberek szépen lassan visszatérnek a munkahelyükre, eljárnak éttermekbe, találkoznak a barátaikkal - egyszóval visszatérnek a korábbi ritmusukhoz. Úgy vettem észre, hogy óvatosabbak és még egy kicsit bátortalanok az emberek, de talán ez nem is akkora gond, ha a szemléletünk is változott vele párhuzamosan. Megfontoltabbak, óvók és vigyázóak lettünk. Most már van tapasztalat, és ha ne adj' Isten újabb hasonló helyzet állna elő, van hova nyúlnunk. A legtöbb ember azért esett kétségbe és érezte magát meglőve, mert ezen helyzethez hasonlót nem élt át, nem volt tapasztalata, nem talált fogódzót. Én nagyon örültem a hirtelen jött bezártságnak, pozitívan éltem meg, jó volt itthon tölteni a férjemmel sok-sok időt, új dolgokba belevágni, de ez talán a korábbi bejegyzéseimből kitűnt. Az egyetlen negatív hatása az volt, hogy egy korábbra ütemezett tervemet keresz
1 megjegyzés
További információk

Hála

-
Kép
A nem olyan régen hátunk mögött tudható Föld napja alkalmából elgondolkodtam kicsit. Az előző mondatban használt, talán kissé flegma jelző, nem véletlen. Nem tudhatom biztosan, csak sejtésem van arról, hogy az emberiség nagy részének ez a nap semmivel sem jelent többet vagy mást, mint egy másik. Pedig érdemes lenne elgondolkodni, hogy a bolygó, melyen élünk, ami tulajdonképpen minket "szolgál", valóban életünk végéig úgy fogja ellátni "feladatát", ahogy az várható lenne, ahogy az a megszokott? Pont mi emberek sodorjuk veszélybe azt. Nem, abszolút nem vagyok klímaharcos, sem természetvédelmi aktivista, csupán arra gondoltam, hogy a jelen helyzet, amiben arra kérnek minket, hogy otthon üljünk, valahol nem a Föld segélykiáltása? Fellázadt és azt mondta, kész, vége, most már álljunk le egy kicsikét. Csökkentsük a szemetet, az autóink lerakásával a káros anyag kibocsátást. Rendezkedjünk be egy tudatosabb, környezetkímélőbb életmódra, ahol mi magunk főzünk, nem rendelün
1 megjegyzés
További információk

Húsvét után is vannak csodák

-
Kép
Nos, most, hogy véget értek az ünnepek, lehet, hogy sokaknak újból értelmetlenné váltak a napok. Azt hiszem mindannyiunknak szüksége volt most erre a pár napra, amire izgatottan készülődhettünk, főzhettünk, dekorálhattunk a meglévő lehetőségeinkhez mérten. Én nagyon élveztem. Újdonságokkal rukkoltam elő, dekorációt rendeltem, mint ahogy arról már korábban írtam és a férjem sokat segített benne. A léleknek kell a várakozás, az izgatottság öröme. Most, hogy ezek mögöttünk vannak, újbóli célokat kell kitűzni. Hála Istennek egyre jobb az idő, a tavasz fénye besüt az ablakokon, virágillat szökik be az erkélyünkön át. Mikrozöldeket termesztek. Amik fiatal növényi hajtások. Nem csírák! Friss, zsenge, maga a megtestesült tavasz! Nekem most kétféle zöldborsó és napraforgó hajtásaim lesznek. 4 napot töltöttek sötétben, fénytől védett helyen, napi 2x locsoltam őket és úgy tűnik kezdik meghálálni, mert egyik-másik helyen már megkezdődött a fejlődésük, kipattanásuk. Most kitettem őket az ablakp
1 megjegyzés
További információk