Születésnap, tervek, álmok, megvalósulások

 Mindig vallom, hogy a pozitív gondolkodás, szemlélet meghozza a gyümölcsét. Így volt ez lassan három héttel ezelőtt is, amikor hétfő reggel úgy keltem fel, hogy az a hét csakis jó lehet, jó élmények, történések, hatások érnek majd. 

Február 17-én, szerdán 32 éves lettem, és a kollégáim körében terjed a szokás, hogy születésnapunk napján márpedig nem dolgozunk. Idén én is követtem a trendet, szabadságot vettem ki aznapra, és milyen jól tettem. 

Aznap már viszonylag hamar kipattantam az ágyból, hogy minél tovább ünnepelhessem magam. Egy finom reggelit követően sétálni indultam a környéken. Úgy éreztem magam, mintha egy nyaralóövezet kellős közepére csöppentem volna, ugyanis a velem együtt sétálók többször is szembejöttek, meglepően élénk volt a (séta)forgalom. A mozgás közben szemrevételeztem a házakat, inspirációt gyűjtöttem, elintéztem egy gyógyszertári látogatást és az egyik zebránál megbolondult lámpaprogramhoz igyekeztem igazodni - szóval csak a szokásos, mert velem mindig történik valami. 

Kellett nekem egy kis magányos idő, átgondoltam a terveim, egy kicsit újjá is születtem. 

Ha már az újjászületésnél tartunk, akkor hadd meséljem el, hogy a minap olvastam egy cikket a katolikus nagyböjt kapcsán magáról a böjtről, annak vallási hátteréről, pszichés és testi velejáróiról. Rendkívül érdekesnek tartottam, egyfajta megújulásként, testi-lelki újjászületésként aposztrofálta a cikk szerzője azt. 

Csodálattal és örömmel tölt el, hogy az idei évben pont a születésnapom napján kezdődött el a nagyböjt, és egy picit úgy érzem, hogy én is hamvaimból éledtem újjá. Persze ez a műtét és az azt eredményező fogyás "hozadéka", hogy fantasztikusan érzem magam a bőrömben, ezerszer több energiám van és tervekkel vagyok tele. 

Sokkal jobban igénylem a mozgást, mint annak előtte, és nagyon örülök, hogy a tavasz már az ajtóban kopogtat, minél több lehetőséget adva rá. Igyekszem heti 4x mozogni, büszke vagyok arra, hogy egyre jobban bírom és igénylem. 

Visszakanyarodva a tervekre, talán már korábban említettem, hogy kigondoltunk egy elképzelést arra vonatkozóan, hogy mikor mit szeretnénk megvalósítani, elérni. Elsőként egy legalább egy szobával nagyobb lakást szerettünk volna, de a vágyaink sorrendje felborult és a legutolsó helyen szereplő "tétel" került előre. Ez pedig azt jelenti, hogy egy négy kerekű járgány boldog tulajdonosai lettünk. 

Úgy gondolom, hogy a járványügyi helyzet is hozzájárult az vásárlási szándékunk megerősítésében, nem beszélve arról, hogy egy rendkívül kedvező ajánlatot is kaptunk, amit nem lehetett kihagyni. Majdnem egy évig használtuk anyukám autóját, aki egy hatalmas gesztust tett nekünk azzal, hogy amikor a vírus első hulláma elért minket, akkor kölcsönadta az autóját, úgyhogy mi mindenhova azzal jártunk-keltünk. Nyilván az ember hamar hozzászokik a jóhoz, de nem esett volna le az ujjamról a karikagyűrű (hiába fogytam ki az eljegyzési-, és a karikagyűrűmet is - de ez egy másik téma 😀), ha újra tömegközlekedéssel kellett volna járni a munkába, sőt!

Az autóvásárlás hatalmas motivációt adott abban, hogy meghosszabbítsam a lejárt jogosítványomat és egyúttal rászánjam magamat arra, hogy a nem létező vezetési tudásom felfrissítsem. Ha utánaszámolok, akkor 13 éve szereztem meg a vezetői engedélyt és sajnos egy kezemen meg tudom számolni, hogy azóta hányszor ültem a volán mögé. 

Szerencsére az internet segítségemre sietett, találtam egy csakis újrakezdőkre, régóta nem vezetőkre szakosodott autósiskolát. Jelentkeztem, egy nagyon szimpatikus hölggyel megbeszéltem a részleteket, majd az oktatóval leegyeztettem a felmérő óra és majd a későbbi gyakorló órák időpontjait is. Ami külön tetszik és szimpatikus, hogy háztól-házig szolgáltatásuk is van, így akár a munkából haza is vezethetek vagy az otthoni címemre is értem tudnak jönni. Már alig várom, hogy belecsaphassak a gyakorlásba, de azt még jobban, hogy a saját autómon is gyakoroljak. Apropó! Miután a gyakorló autóval már jól megy a vezetés, akkor lehetőség van a saját kocsidon is oktatóval gyakorolni, nyilván ott már nem tud úgy belenyúlni a vezetésedbe, mint a gyakorló autó esetében, úgyhogy ez majd csak akkor fog bekövetkezni, amikor már minden magabiztosan megy és már csak az kell, hogy a saját autónkba is átvigyem ezt a magabiztosságot és a megszerzett tudást átvigyem oda is :) 

Hiába a lezárások, korlátozások, tele vagyok tervekkel, álmokkal és úgy érzem kevés dolog állhat az utamba. Nem kesergek a kialakult helyzeten, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle és hasznosan tölteni az időt otthon és a munkában is. Vigyázzunk magunkra és egymásra és így hiszem, hogy sikerül mihamarabb túljutnunk ezen az időszakon is :)