2021

 

Habár január már eléggé a végét járja, én még mindig a múlt év történésein töprengek. Valószínű azért, mert minden év végén számot vetek, átgondolom az adott év eseményeit és előrevetítem a lehetséges „jövőt”.

Idén ez egy kicsit háttérbe szorult, nehezen engedtem el a 2020-as évet. Furcsának tűnhet, mert a maga nehézségeivel, küzdelmeivel együtt én mégis szerettem. Azt kell, hogy mondjam, hogy –bár sokak biztosan nem értenek egyet velem-, számomra mégis abszolút pozitív volt az év. Akárhogyan is nézem, leszámítva a pár negatív történést, sokkal több pozitívval zártam, rengeteg tanítást kaptam.

A január még biztatóan kezdődött, reméltük, hogy egy boldog, nehézségektől mentes újév vár ránk. Készülődtem a márciusra ütemezett műtétemre, februárban még nagy társaságban élveztük a születésnapomat és a farsang minden örömét, majd ezeket a nagyobb társas élvezeteket felülírta a COVID.

A márciust már otthon, home-officeban töltöttük, egészen nyár elejéig nem kerültem a munkahelyem közelébe. S ezt egyáltalán nem bántam. Más kesergett, én mégis boldog voltam, hogy több idő jut olyan tevékenységekre, amikre korábban nem volt példa.  Hogy több lehetőség van együtt lenni, kirándulni, főzni, rendet vágni a lakásban.

Időközben természetesen a márciusi műtét nyárra tolódott, de a bizonytalanság, az, hogy sokáig nem tudhattam, hogy egy számomra fontos dolog mikorra valósulhat majd meg – bevallom-, rendkívüli módon kihúzta alólam a szőnyeget. Nehezen bírom a bizonytalanságot, még nehezebben azt, hogy nem tudok dátumhoz kötni eseményeket, nem látom előre a hónapokat, napokat. Többször voltam mélyponton, de a család és a barátok mindig nagyon könnyen kihúztak a csávából.

A nyár és az ősz enyhülést hozott, így nyáron sikerült a műtét, ami nagyon sok változást hozott az életembe. Sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb lettem, nem beszélve a leadott kilókról. Jól érzem magam a bőrömben és rengeteg dicséretet kapok.  

Ezzel egy időben lehetett belföldön utazni és azt kell, hogy mondjam, ezt mi maximálisan kihasználtuk a férjemmel. Végre egy nagy álmom, a Somló-hegy felfedezése is valóra vált és habár a térség borait nem élvezhettem, az élmény mégis felülírhatatlan volt. Már a szinte télbe hajló késő őszi időszakban jártunk ott, egy kuckós szállást találtunk, ahova egy-egy kirándulás után jóleső érzés volt megpihenni.

Habár remek lehetőség volt a belföldi utazás, nagyon sokáig kétséges volt, hogy a külföldön élő nővérem haza tud-e jönni. Ezen is sokat szorongtam, aggodalmaskodtam. Végül novemberben eldőlt, hogy jönnek, jelenleg is itt vannak, a Karácsonyt együtt töltöttük, békességben, szeretetben, gyermekkacajokkal kísérve.  A nagy családi összejövetelek elmaradtak, voltak helyette városligeti séták, játszóteres találkozások. S még így is ugyanolyan meghitt tudott lenni az egész.

Február elejéig még élvezhetjük egymás társaságát és próbálok minél több időt velük tölteni, sőt egy vendégséget is tervezek a mi lakásunkban, ahová csak a férjével kettesben jönnének és eltölthetnének pár órát gyerek nélkül, nyugodtan :) 

S akkor a tervekről pár szóban. Idén szeretnénk, egy új otthont találni, ahol legalább még egy hálószoba rendelkezésre állna, hogy kényelmesen elférjünk, amikor már gyermekünk lesz. 

Nehéz szívvel hagynám itt a kis kuckónkat, ahová rengeteg emlék fűz, de hiszem, hogy majd az új helyen is legalább ilyen jól érezzük majd magunkat és képesek leszünk hasonló hangulatot, otthonosságot teremteni. Már nagyon várom az újabb kalandokat, azt, hogy hamarosan családdá váljunk és biztonságos, szerethető "fészket" építsünk. 

2021, izgatottan várom mit adsz számomra! :) 

Forrás: weheartit.com