Húsvét előtti gondolatok
Minden elismerésem a háztartásbelieknek, akik a most kialakult helyzettől függetlenül is minden áldott nap valószínű ugyanazt csinálják, amit most mi. Főznek, rendet tesznek, mosnak, takarítanak, gyerekkel foglalkoznak.
Félreértés ne essék, nekem mindez nem jelent problémát, (gyermekem még nincs, tehát abban nincs tapasztalatom), csak a társadalom jelentős része lenézi, elítéli az otthon ülő nőket. Azt gondolják, hogy egész nap lábat lógatnak. Egy fenét. Gondosan ki kell találni, hogy mi legyen egész hétre a menü, megvásárolni hozzá, az esetlegesen keletkezett hiányt pótolni egy-egy közértbe való kirohanással, megfőzni, tálalni, teríteni. Ha elfogyasztotta a család, akkor elpakolni, mosogatni, esetleg mosogatógépbe be-és kipakolni. Imádok főzni, a bezártság még jobban kihozta belőlem az alkotási vágyat és a kreativitást, a hétvégi, azt hiszem 5 ételből álló menüsorom előállítása is órákat vett igénybe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy igenis hasznosan és tartalmasan telhetnek el egy háztartásbeli nő mindennapjai és igenis kemény munka. Ugyanolyan értékű, mint bármi más.
Miközben nap, mint nap teszek-veszek, sütök és főzök ilyeneken gondolkodom. Valamint azon, hogy de jó lenne, ha mindig ilyen kényelmesen tudnék a hétköznapokon is tevékenykedni a konyhában. Kelt tésztákat bűvölni, leveseket, ínycsiklandó és egzotikus étkeket az asztalra tenni, ahogy azt most teszem. Az biztos, hogy most minden percét kiélvezem ezen pillanatoknak és később százszor jobban meg fogom becsülni a hasonlóakat!
A kedd reggelem fantasztikusan indult. Azon túl, hogy egy kellemes tornával kezdtem a napot és gondoltam, hogy a home office csodás ingerein kívül más már nemigen fog érni - nos csalódtam. Megnyitván az instagramot szembesültem vagy 10 szívecskézéssel/lájkolással egyazon embertől. Sőt be is követett az illető. Már itt gyanús volt a dolog, mert - azért legyünk szerények-, ekkora rajongótáborom nincsen még. 😉 Viccet félretéve, virtuális postaládámban már várt egy üzenetküldési kérés, a nem ismerősöktől érkező üzenetek automatikusan másik mappába érkeznek és el kell fogadni őket, mielőtt válaszolni gondolnék rájuk. Az embernek még az utcára sem kell kilépni, már bókok hadát kaphatja boldog-boldogtalantól, esetemben egy lánytól, szerinte "bazi jó" a profilképem, sugárzik az életvidámság. Na mondjuk, ezzel egyet tudok érteni. Dicsérte a felrakott ételfotókat, "kedvesen" érdeklődött. Az óvatlanoknak ez holmi kedveskedésnek tűnhet, de a bemutatkozásában megtalálható #laptoplifestyle hashtag még inkább árulkodó képet festett a hölgyeményről. Bizony kérem, ez a komoly beszervezés első lépcsője, a hízelgés.. Aztán ha valaki kellőképpen naiv (pardon!), akkor már egy "fantasztikus" MLM csoport/üzlet kellős közepén találja magát, ahol agymosott "nagymenők" hirdetik az igét. Szóval nem bájologtam "Stella anyukájával" - mint azt a hölgy bemutatkozásából megtudtam-, inkább csendesen "elsomfordáltam". Jobb ez így mindkettőnknek.
Nemsokára itt a Húsvét, az egyik nagyon szeretett ünnepem. Bár most bizonyára mindnyájunknál másképp fog alakulni, nem családi körben fogjuk ülni, én úgy gondolom, hogy ettől még megadhatjuk a módját. Sőt, még az is lehet, hogy amit sütök-főzök megosztom a családtagjaimmal is és egy "önkéntes ételfutár" a családból eljön a kóstolómért, cserébe ő is hoz, tehát csereberélünk. Ha úgy van, akkor a terített asztal mellől videochatelünk, hogy meglegyen az élmény, hogy úgy érezhessük együtt vagyunk.
Én egész biztosan sütök egy babkát, ami egy általában csokoládéval készült zsidó kalács, de millióféle változata létezik. Azt olvasom, itt, a Cookta oldalán, hogy orosz-lengyel gyökerekkel bíró zsidó kalács, az orosz babushka (nagymama) szóból ered, amely nekem az egyik kedvencem a nyelven belül.
Aztán lesz még természetesen sonka, amit anyukám már megvásárolt nálunk a kertvárosi hentesnél, igazi isteni finom parasztos. Nagyobb mennyiséget vett, megfőzi és rak el maguknak és nekünk is. A levét sem öntjük ki, bablevest tervezek készíteni belőle csipetkével, sok-sok finom tavaszi zöldséggel.
A sonka mellé természetesen kenyér is dukál, de hogy milyen, azt majd még eldöntöm. Az is lehet, hogy saját magam készítek.
Férjemnek tavaly megígértem, hogy csinálok sárgatúrót, amit ő egyszer egy étteremben kóstolt, de csak mutatóba tették fel a tányérra, így az ízét nem igazán lehetett kiélvezni. A családomnak készítettem már egyszer, megoszlottak a vélemények róla, mert kicsivel más ízre számítottak, viszont nekem nagyon ízlett a sonkához, így ez is rajta lesz a menün természetesen. Hiszen ígéret szép szó.. ;)
Természetesen tojásos fogással is számolok, vagy kaszinótojást vagy pedig zsidó tojást fogok készíteni (egyfajta tojáskrém), nálunk a családban soha nem szűnő sikere van.
Addig is, még be nem köszönt a Húsvét, csinosítgatom a lakást és megtervezem, hogy milyen dekorációval készülhetnék, ami könnyen kivitelezhető a korlátozott kijárás mellett is. Hogy méltóképpen és sok szeretettel várjuk azt az édes és kedves Nyulat.
Félreértés ne essék, nekem mindez nem jelent problémát, (gyermekem még nincs, tehát abban nincs tapasztalatom), csak a társadalom jelentős része lenézi, elítéli az otthon ülő nőket. Azt gondolják, hogy egész nap lábat lógatnak. Egy fenét. Gondosan ki kell találni, hogy mi legyen egész hétre a menü, megvásárolni hozzá, az esetlegesen keletkezett hiányt pótolni egy-egy közértbe való kirohanással, megfőzni, tálalni, teríteni. Ha elfogyasztotta a család, akkor elpakolni, mosogatni, esetleg mosogatógépbe be-és kipakolni. Imádok főzni, a bezártság még jobban kihozta belőlem az alkotási vágyat és a kreativitást, a hétvégi, azt hiszem 5 ételből álló menüsorom előállítása is órákat vett igénybe. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy igenis hasznosan és tartalmasan telhetnek el egy háztartásbeli nő mindennapjai és igenis kemény munka. Ugyanolyan értékű, mint bármi más.
Miközben nap, mint nap teszek-veszek, sütök és főzök ilyeneken gondolkodom. Valamint azon, hogy de jó lenne, ha mindig ilyen kényelmesen tudnék a hétköznapokon is tevékenykedni a konyhában. Kelt tésztákat bűvölni, leveseket, ínycsiklandó és egzotikus étkeket az asztalra tenni, ahogy azt most teszem. Az biztos, hogy most minden percét kiélvezem ezen pillanatoknak és később százszor jobban meg fogom becsülni a hasonlóakat!
A kedd reggelem fantasztikusan indult. Azon túl, hogy egy kellemes tornával kezdtem a napot és gondoltam, hogy a home office csodás ingerein kívül más már nemigen fog érni - nos csalódtam. Megnyitván az instagramot szembesültem vagy 10 szívecskézéssel/lájkolással egyazon embertől. Sőt be is követett az illető. Már itt gyanús volt a dolog, mert - azért legyünk szerények-, ekkora rajongótáborom nincsen még. 😉 Viccet félretéve, virtuális postaládámban már várt egy üzenetküldési kérés, a nem ismerősöktől érkező üzenetek automatikusan másik mappába érkeznek és el kell fogadni őket, mielőtt válaszolni gondolnék rájuk. Az embernek még az utcára sem kell kilépni, már bókok hadát kaphatja boldog-boldogtalantól, esetemben egy lánytól, szerinte "bazi jó" a profilképem, sugárzik az életvidámság. Na mondjuk, ezzel egyet tudok érteni. Dicsérte a felrakott ételfotókat, "kedvesen" érdeklődött. Az óvatlanoknak ez holmi kedveskedésnek tűnhet, de a bemutatkozásában megtalálható #laptoplifestyle hashtag még inkább árulkodó képet festett a hölgyeményről. Bizony kérem, ez a komoly beszervezés első lépcsője, a hízelgés.. Aztán ha valaki kellőképpen naiv (pardon!), akkor már egy "fantasztikus" MLM csoport/üzlet kellős közepén találja magát, ahol agymosott "nagymenők" hirdetik az igét. Szóval nem bájologtam "Stella anyukájával" - mint azt a hölgy bemutatkozásából megtudtam-, inkább csendesen "elsomfordáltam". Jobb ez így mindkettőnknek.
Nemsokára itt a Húsvét, az egyik nagyon szeretett ünnepem. Bár most bizonyára mindnyájunknál másképp fog alakulni, nem családi körben fogjuk ülni, én úgy gondolom, hogy ettől még megadhatjuk a módját. Sőt, még az is lehet, hogy amit sütök-főzök megosztom a családtagjaimmal is és egy "önkéntes ételfutár" a családból eljön a kóstolómért, cserébe ő is hoz, tehát csereberélünk. Ha úgy van, akkor a terített asztal mellől videochatelünk, hogy meglegyen az élmény, hogy úgy érezhessük együtt vagyunk.
Én egész biztosan sütök egy babkát, ami egy általában csokoládéval készült zsidó kalács, de millióféle változata létezik. Azt olvasom, itt, a Cookta oldalán, hogy orosz-lengyel gyökerekkel bíró zsidó kalács, az orosz babushka (nagymama) szóból ered, amely nekem az egyik kedvencem a nyelven belül.
 |
| Forrás: http://www.cookta.hu/hir/20161212-babka-recept-igazi-unnepi-kalacs-ujra-felfedezve |
Aztán lesz még természetesen sonka, amit anyukám már megvásárolt nálunk a kertvárosi hentesnél, igazi isteni finom parasztos. Nagyobb mennyiséget vett, megfőzi és rak el maguknak és nekünk is. A levét sem öntjük ki, bablevest tervezek készíteni belőle csipetkével, sok-sok finom tavaszi zöldséggel.
A sonka mellé természetesen kenyér is dukál, de hogy milyen, azt majd még eldöntöm. Az is lehet, hogy saját magam készítek.
Férjemnek tavaly megígértem, hogy csinálok sárgatúrót, amit ő egyszer egy étteremben kóstolt, de csak mutatóba tették fel a tányérra, így az ízét nem igazán lehetett kiélvezni. A családomnak készítettem már egyszer, megoszlottak a vélemények róla, mert kicsivel más ízre számítottak, viszont nekem nagyon ízlett a sonkához, így ez is rajta lesz a menün természetesen. Hiszen ígéret szép szó.. ;)
 |
| Forrás:https://www.limarapeksege.com/2011/04/sarga-turo.html |
Természetesen tojásos fogással is számolok, vagy kaszinótojást vagy pedig zsidó tojást fogok készíteni (egyfajta tojáskrém), nálunk a családban soha nem szűnő sikere van.
Addig is, még be nem köszönt a Húsvét, csinosítgatom a lakást és megtervezem, hogy milyen dekorációval készülhetnék, ami könnyen kivitelezhető a korlátozott kijárás mellett is. Hogy méltóképpen és sok szeretettel várjuk azt az édes és kedves Nyulat.
Megjegyzések