Merészen

 Merészség - Vajon mit tanít ebben a hónapban ez a szó nekem? Mit fog adni? 

Legyek merész, bátor, éljek meg mindent a maga teljességében? S vajon a merészség mennyire áll egyenes arányban a bátorsággal? Számomra aki bátor, az merész is, a két kifejezés nagyon közel áll egymáshoz. 

Talán mernünk kell nyitni magunk felé is, hogy néhanapján elengedjük a magunk által támasztott elvárásokat. Hogy boldogok tudjunk lenni a maguk/magunk teljességében. Hogy nevessünk szívünk legmélyéről és ne foglalkozzunk a furcsa tekintetekkel az utcán. 

Csodálatos érzés, amikor 2 év után végre találkozol az egyik jó barátnőddel, hosszasan beszélgettek a cukrászda egyik nem éppen félreeső asztalánál és tiszta szívedből nevetsz és felszabadulsz, nem érdekelve, hogy ki és mit gondol. 

 Megmagyarázhatatlan dolgok történnek időközben a házam táján. Már az is épp elég fantasztikus, amit korábban is taglaltam a háláról és az új kapcsolatokról, melyek rám köszöntek, de ennél van tovább is. 

Történt, hogy a napokban elég sokat szorongtam, gondolkodtam számomra nehezen megoldható dolgokról, ami kisebb befektetések és kompromisszumok árán elérhet egy aranyközéputat, ami mindenkinek egy megnyugtató végkifejletet eredményezhet. Tanakodtam, kaptam megerősítést hozzám nagyon közel állóktól (ezer hálám! 💝), de még mindig nem éreztem azt, hogy a legjobbat értem el a magam szempontjából is. 

Egyik este "ügyeltem" a munkahelyemen, elég sok hallgató jött még az utolsó pillanatban szakdolgozattal kapcsolatos segítséget kérni. Egy kedves lány is így járt el, de végül azt javasoltam neki, hogy másnap térjen vissza, akkor lesz olyan kollégám, aki az adott témában tud segíteni számára. 

Másnap jött is, majd miután lepakolta a dolgait, egy apró szerencsesütit tartva a kezében, hozzám fordult. 

- Ezt magának hoztam! - mondta. 

- Nekem? Hogyhogy? Mert tegnap segítettem ezzel az információval? 

- Igen, a kedvességéért. Lehet, hogy egy picit összetört, ahogy itt szorongattam, elnézést. Remélem, hogy kedvező üzenet lesz benne. 

- Várjon, kinyitom, nehogy az legyen, hogy izguljon miatta. 

És akkor kihúztam azt az üzenetet, amin ez állt: "Your efforts will pay off." 

Lehidaltam, szóhoz sem jutottam. Mert ez egy végső megerősítés volt a fentiekben említetteken túl. Egy utolsó pozitív rúgás. Hogy igenis kell áldozatokat tennünk, ami végső soron minket is szolgál és minket is épít. Lehet, hogy az elhatározásig tartó út, SŐT maga a kivitelezés is nehézkes és olykor bosszantó, fájdalmas vagy nem ébreszt bennünk elsőre vidám érzéseket, de MEGÉRI. 

Megéri látni azt az örömet, amit a másiknak okozol, mert megtettél egy fontos lépést, ugyanakkor ezt nem mindenki felé kell meglépni. Hajlamos voltam mindenkinek a javát nézni a magam öröme helyett. Más kérdés, amikor a házasságodban, vagy olyan baráti és emberi kapcsolataidban teszed azt, akik IGAZÁN megérdemlik. Minden más felesleges időbefektetés. Én átéltem, és nem szeretnék több csalódást, köszönöm szépen, nem hiányzik az életemből. 

Új fejezet, sőt, új könyv indul, teli üres lapokkal, amiket együtt írunk meg élményekkel, kalandokkal, nevetéssel és olykor egy kis sírással, szomorúsággal is. Várom, hogy elkezdődjön, hogy tudjunk kapcsolódni, hogy olyan dolgokat beszéljünk meg a szívemhez és a lelkemhez közel álló - talán mondhatom már azt, hogy barátokkal - , amit telefonon vagy chaten nem szívesen osztunk meg. Hogy az esetleges virtuális térből, valós legyen, hogy az együtt töltött idő kézzel fogható legyen, hogy legyenek élményeink, emlékeink, és MINDIG ott legyünk a másiknak.