A célegyenes előtti kanyarban
Április végén írtam utoljára. Mennyi minden történt azóta...Túléltünk egy válságos, vírusos időszakot, újrakezdődött az élet, az emberek szépen lassan visszatérnek a munkahelyükre, eljárnak éttermekbe, találkoznak a barátaikkal - egyszóval visszatérnek a korábbi ritmusukhoz.
Úgy vettem észre, hogy óvatosabbak és még egy kicsit bátortalanok az emberek, de talán ez nem is akkora gond, ha a szemléletünk is változott vele párhuzamosan. Megfontoltabbak, óvók és vigyázóak lettünk. Most már van tapasztalat, és ha ne adj' Isten újabb hasonló helyzet állna elő, van hova nyúlnunk. A legtöbb ember azért esett kétségbe és érezte magát meglőve, mert ezen helyzethez hasonlót nem élt át, nem volt tapasztalata, nem talált fogódzót.
Én nagyon örültem a hirtelen jött bezártságnak, pozitívan éltem meg, jó volt itthon tölteni a férjemmel sok-sok időt, új dolgokba belevágni, de ez talán a korábbi bejegyzéseimből kitűnt. Az egyetlen negatív hatása az volt, hogy egy korábbra ütemezett tervemet keresztülvágta a vírus, de most már megnyugodva mondhatom, hogy júliusban megvalósul.
Kapok egy fantasztikus lehetőséget, újjászülethetek, megszabadulhatok az évek óta magammal cipelt súlytól (szó szerint!) és megváltozván, újult erővel törhetek előre, valósíthatom és élhetem meg azt, amire a legtöbb nő vágyik, egészségesebben, magabiztosabban és nyugodtabban.
Az életmódváltásom nem lesz egy egyszerű utazás, csakúgy, mint a legtöbb változás az életben, de a (virtuális) naplóírás mindig segít a félelmeim és kétségeim legyőzésében, átlendít a nehézségeken, bizonytalanságokon, mélypontokon. Pár bejegyzés biztosan végigkísér majd az utazásom során és bízom benne, hogy bármilyen apró pici szó, mondat vagy akár az egész bejegyzés segítséget nyújthat másoknak is, függetlenül attól, hogy mi az egyéni cél.
____________________________________________________
Hiszek az apró jelekben és a legváratlanabb pillanatokban kaphat az ember bizakodást kiváltót.
Én mindvégig hittem és bíztam abban, hogy az álmomhoz vezető első mérföldkő, a műtét meg fog valósulni. A koronavírus miatt halasztásra kényszerült és amit júliusra ígértek a még bizonytalan helyzetben, oly messzinek tűnt és oly kilátástalannak.
Az elmúlt napokban figyeltem a környezetem jelzéseit, minden apró történésben, annak lehetséges pozitívumát kerestem. Nem vagyok egy ízig-vérig spirituális lélek, de a legtöbbször nem hiszek a véletlenekben. A barátnőmmel épp beszéltük, hogy szerintem aki hittel a szívében él - és nem feltétlenül vallási hitre gondolok, hisz én sem vagyok az-, bármit elér és megvalósít. Még ha borúsnak is látunk egy adott helyzetet, állapotot még akkor is muszáj pozitívan tekinteni előre és bízvást bízni! Ugye mondanom sem kell, mennyi makacs betegséget győztek így le embertársaink? Mert mindvégig hittek magukban, az erejükben, kitartásukban. Soha, de soha nem szabad feladni! Nem mondom, hogy nincsenek mélypontok, de az igazán jó barátok mindig képesek felhúzni a földről és segíteni. Köszönöm! 💗
S hamarosan a kedves hobbimnak, a főzésnek is hódolhatok komolyabban és másokat szeretnék majd inspirálni vele, ahogy azt korábban, a karantén idején is tettem, a közösségi médiás posztokkal. De ez még egy kicsit odébb van, mert érthető módon, sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Miután az elrendeződik és kialakul a napi rutin, már biztosabban vágok neki annak a projektnek is.
Úgy vettem észre, hogy óvatosabbak és még egy kicsit bátortalanok az emberek, de talán ez nem is akkora gond, ha a szemléletünk is változott vele párhuzamosan. Megfontoltabbak, óvók és vigyázóak lettünk. Most már van tapasztalat, és ha ne adj' Isten újabb hasonló helyzet állna elő, van hova nyúlnunk. A legtöbb ember azért esett kétségbe és érezte magát meglőve, mert ezen helyzethez hasonlót nem élt át, nem volt tapasztalata, nem talált fogódzót.
Én nagyon örültem a hirtelen jött bezártságnak, pozitívan éltem meg, jó volt itthon tölteni a férjemmel sok-sok időt, új dolgokba belevágni, de ez talán a korábbi bejegyzéseimből kitűnt. Az egyetlen negatív hatása az volt, hogy egy korábbra ütemezett tervemet keresztülvágta a vírus, de most már megnyugodva mondhatom, hogy júliusban megvalósul.
Kapok egy fantasztikus lehetőséget, újjászülethetek, megszabadulhatok az évek óta magammal cipelt súlytól (szó szerint!) és megváltozván, újult erővel törhetek előre, valósíthatom és élhetem meg azt, amire a legtöbb nő vágyik, egészségesebben, magabiztosabban és nyugodtabban.
Az életmódváltásom nem lesz egy egyszerű utazás, csakúgy, mint a legtöbb változás az életben, de a (virtuális) naplóírás mindig segít a félelmeim és kétségeim legyőzésében, átlendít a nehézségeken, bizonytalanságokon, mélypontokon. Pár bejegyzés biztosan végigkísér majd az utazásom során és bízom benne, hogy bármilyen apró pici szó, mondat vagy akár az egész bejegyzés segítséget nyújthat másoknak is, függetlenül attól, hogy mi az egyéni cél.
____________________________________________________
Hiszek az apró jelekben és a legváratlanabb pillanatokban kaphat az ember bizakodást kiváltót.
Én mindvégig hittem és bíztam abban, hogy az álmomhoz vezető első mérföldkő, a műtét meg fog valósulni. A koronavírus miatt halasztásra kényszerült és amit júliusra ígértek a még bizonytalan helyzetben, oly messzinek tűnt és oly kilátástalannak.
Az elmúlt napokban figyeltem a környezetem jelzéseit, minden apró történésben, annak lehetséges pozitívumát kerestem. Nem vagyok egy ízig-vérig spirituális lélek, de a legtöbbször nem hiszek a véletlenekben. A barátnőmmel épp beszéltük, hogy szerintem aki hittel a szívében él - és nem feltétlenül vallási hitre gondolok, hisz én sem vagyok az-, bármit elér és megvalósít. Még ha borúsnak is látunk egy adott helyzetet, állapotot még akkor is muszáj pozitívan tekinteni előre és bízvást bízni! Ugye mondanom sem kell, mennyi makacs betegséget győztek így le embertársaink? Mert mindvégig hittek magukban, az erejükben, kitartásukban. Soha, de soha nem szabad feladni! Nem mondom, hogy nincsenek mélypontok, de az igazán jó barátok mindig képesek felhúzni a földről és segíteni. Köszönöm! 💗
S hamarosan a kedves hobbimnak, a főzésnek is hódolhatok komolyabban és másokat szeretnék majd inspirálni vele, ahogy azt korábban, a karantén idején is tettem, a közösségi médiás posztokkal. De ez még egy kicsit odébb van, mert érthető módon, sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznom. Miután az elrendeződik és kialakul a napi rutin, már biztosabban vágok neki annak a projektnek is.
Megjegyzések