Életem

 Néha azt gondolom, sok vagyok másnak. Nem akarok sok lenni. De nem szándékozom elnézést kérni, azért, aki vagyok. Az akarok lenni mindenki mellett, aki alapból vagyok, habár tudom, ez lehetetlen. Nem akarok álarcot hordani, nem is tudok hosszú távon. Mégis "kell" valamelyest, ha nem szeretném, hogy haragudjanak rám. Nem vághatom minden olyan embereknek az arcába a véleményemet, akikkel problémám van, hogy milyenek ők valójában.  Mégis: "Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila)  _______________ HÁLA - Úgy várom, hogy az ezt kifejező ajándékom odaadhassam annak a két embernek, akik iránt most a családomon kívül a legnagyobb hálát érzem a szívemben. Hogy azt, amit eddig 100%-osan beleadtam a barátságaimba és nem kaptam vissza, azt most tőlük visszakapom. Annyi embernek adtam és adok mind a mai napig és csak a töredékét kaptam vissza. Annyi embert "tartottam", amikor baj volt és örültem, amikor sikert ért el. Én meg néha, ...

 Annyi minden történt 2 év távlatában. Annyi mindenről kellene beszélnünk. Mert amilyen gyors körülöttünk a világ, olyan gyorsan történt minden számomra jelentős is. Persze ugyanolyan gyorsan is múlt el, aminek el kellett múlnia és szó szerint növekedett az, aminek arra volt szüksége.  Az eltelt időszak alatt olyan dolgok jöttek az életemben, mely másoknak sokkal több idő elteltével, vagy akár soha nem következik be. A dicsekvés nem az én asztalom, így a nagy nyilvánosság nem is tud mindenről.  A kisfiam megszületését az apró lábacskáival tudattuk a közösségi médiában, de ennél többet nem is mutatunk belőle, a jövőben sem szándékozzuk ezt másképp alakítani. Épp elég kurta-furcsa világot élünk, addig, amíg ő nem akar szerepelni a nagyobb nyilvánosság előtt, mi nem tesszük ki annak.  Szóval Kornélkánk bőven a pocakomban volt még, amikor úgy döntöttünk, hogy zuglói kislakásunkat egy másikra cserélnénk és egy kertes házba költöznénk. Megvalósult a terv, és bár nem akarok...