Húsvét után is vannak csodák

Nos, most, hogy véget értek az ünnepek, lehet, hogy sokaknak újból értelmetlenné váltak a napok. Azt hiszem mindannyiunknak szüksége volt most erre a pár napra, amire izgatottan készülődhettünk, főzhettünk, dekorálhattunk a meglévő lehetőségeinkhez mérten.
Én nagyon élveztem. Újdonságokkal rukkoltam elő, dekorációt rendeltem, mint ahogy arról már korábban írtam és a férjem sokat segített benne.

A léleknek kell a várakozás, az izgatottság öröme. Most, hogy ezek mögöttünk vannak, újbóli célokat kell kitűzni. Hála Istennek egyre jobb az idő, a tavasz fénye besüt az ablakokon, virágillat szökik be az erkélyünkön át.
Mikrozöldeket termesztek. Amik fiatal növényi hajtások. Nem csírák! Friss, zsenge, maga a megtestesült tavasz! Nekem most kétféle zöldborsó és napraforgó hajtásaim lesznek. 4 napot töltöttek sötétben, fénytől védett helyen, napi 2x locsoltam őket és úgy tűnik kezdik meghálálni, mert egyik-másik helyen már megkezdődött a fejlődésük, kipattanásuk. Most kitettem őket az ablakpárkányba, kapják a fényt és remélem még jobban fejlődésnek indulnak, elvégre az egész tálcát teleszórtam magvakkal. Sarjadjatok! :)

Hát nem maga az élet? Annyira szuper, hogy tulajdonképpen kis időráfordítással "konyhakertet" lehet varázsolni az ablakpárkányból! Figyelni napról-napra a növekedésüket, fejlődésüket, ugyanolyan izgatottsággal tölt el, mint ami az az ünnepi készülődésnél jellemző volt.  

Hamarosan arathatom a friss mikrozöldeket, amit tulajdonképpen bármi mellé lehet fogyasztani, olyan, mintha egy salátát csemegéznék. 

A Húsvét amúgy is megviselte a gyomrom, ideje lesz visszatérni az egészséges, harsogóan friss eledelekhez. A fenti képpel is ösztönözném magam, na meg a heti háromszori reggeli online tornával, mint a napom fénypontja. Mert attól még, hogy nincs se kertünk, se annyi lehetőségünk kimozdulni, még lehetünk egészségesek és milyen jó, hogy csak két kattintásunkba kerül. Torna a Facebookon, mikrozöld rendelése online. Mert az internet maga a megtestesült csoda! 

Amit még csodaként élek meg, az a munka. Örülök, hogy van mit csinálni, hogy hasznosnak érzem magam otthon is és heti 1x, amikor bentről kell dolgozni. Örülök, hogy végre megbecsülik, amit véghezviszek. Hálás vagyok és a jelen helyzetben sokkal jobban felértékelődik számomra, hogy értékesnek érezhetem magamat, van munkám és jövedelmem. Beszéltük a barátnőmmel, hogy terápiaként hat, az ember minden gondját-baját elfelejti és teljes erejével csak a munkára koncentrál. Nincs idő hülyeségeken aggódni, mert épp az adott feladatot kell megoldani, ez kerül előtérbe. 

Úgyhogy én ezt a bezártságot még mindig jól élem meg. De nem akarok hazudni, vannak mélypontok, főleg esténként, amikor már a teendőkkel végeztem aznapra és az aznapi gondolatok amik a fejem felett lebegtek, beszivárognak az elmémbe. Akkor tudatosulnak csak igazán. De az ilyenkor felmerülteket is pozitívan kell kezelni. Muszáj mindig a derűs oldalt látni, mert egyszerűen megkattannék, ha a búbánat mély öbleibe beúsznék és ellepne a “víz”. Minden negatív dolog elmúlik, minden nehézségre van megoldás. A cél, ami most előttem van, akadályokkal teli jelen helyzetből adódóan, na de nem örökre lesz ott előtte a tiltótábla. Na és ez az, ami mindig visz előre. Hogy nem örökre szól, eljön az én időm is!